2015. november 1., vasárnap

12. fejezet

Sziasztok! Na, mit szóltok, meghoztam az új részt! :) Remélem, tetszeni fog, én nem akartok majd a végén megölni. Kellemes olvasást kívánok. Ó, és köszönöm az előző részhez érkezett rengeteg kommentet, nekem vannak a legtürelmesebb és legaranyosabb olvasóim :) Egyébként észrevettétek már, hogy új menüpont is van? Bizony. :) Éééés hamarosan meglesz a 100 olvasó :") Imádlak titeket! Hatalmas ölelés mindenkinek. 





12.

"Az igazi társat nem találjuk, hanem jön. Ha jön... nem minden sorsban van találkozás."

 - Müller Péter

     Késő reggel kelek, mert előző este úgy döntöttem, hogy ma az ágyban fogom tölteni az egész napomat. Azonban amikor a tegnap történtek eszembe jutnak, akaratlanul is Matt üzenetére gondolok, amit még este küldött. Automatikusan ránézek az órára, ami kilenc órát mutat. Azt mondta, reggel egy tálca sütivel várjam. Ez pedig azt jelenti, hogy hamarosan az ajtóm előtt fog állni.
     Mint akit ágyúból lőnek ki; felpattanok, és a fürdőmbe sietek. Pontosabban sietnék, ha nem lenne bezárva belülről az ajtó. Nem hiszem el, hogy Violetnek pont ma, pont most kell elfoglalnia a saját fürdőszobámat, ahol a sminkcuccaim vannak.
– Violet! – kopogok erőteljesen – Engedj be, kell a fürdőszoba! – Semmi válasz nem érkezik. – Violet, vészhelyzet van, azonnal engedj be!
     Halkan kiszűrődik húgom válasza:
– Húzz el, én jöttem be előbb. Negyed órát csak tudsz még várni. A lenti fürdőben Nagyapa van, kopogj be hozzá.