2016. augusztus 6., szombat

17. fejezet

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt a blognak, ezért meg is hoztam a következő fejezetet, amit nagyon-nagyon szerettem írni, remélem, nektek is tetszeni fog. :) És két új szereplőnk is lett :D 
Jó olvasást! 


17.

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.

- Moulin Rouge c. film

– Istenem, annyira jól áll rajtad ez a ruha! – néz rám Rox elérzékenyülten. Esküszöm, mintha könnyek is gyűlnének a szemébe, amikor végigmér.
     Egy sötétvörös koktélruhát viselek, ami először annyira kicsinek tűnt, hogy sálnak néztem. Aztán, amikor felvettem, rájöttem, hogy tényleg inkább sálnak kellett volna használnom, ugyanis annyira feszül rám, hogy egybeolvad a bőrömmel. Félreértés ne essék, tényleg nagyszerűen fest rajtam, amennyiben visszatartom a lélegzetem és nem mozdulok meg. Azonban a melleimet, amik alapvetően nem is annyira kicsik, most úgy szorítja, hogy csak nagyon aprókat merek lélegezni, mert attól félek, hogy kipréselődnek az amúgy sem sokat takaró ruhából. Amikor pedig lépek egyet, az alja úgy felcsúszik, hogy attól félek, a derekamig meg sem áll.
– Ha anyám itt lenne, most egyszerűen lekurvázna. Nem húzhatnék egy másik… - Be sem fejezem a mondatot, mert barátnőm szemei olyan villámokat kezdenek szórni felém, hogy összébb húzom magam.