18.
Szembe kell nézni a fájdalommal, mert csak utána lehet
új életet kezdeni.
Barátok közt c. film
Azt álmodom, hogy a kémiateremben vagyok, előttem
Hidrogén áll, miközben folyamatosan olyan dolgokat mond nekem, hogy Matt túl jó
nekem, és egyáltalán nem érdemlem meg. Fenyegetően rázta az ujját, majd gonosz
mosollyal közölte, hogy Josh egy idő után rám un, mert halálosan unalmas
vagyok. Az én számon egy hang sem jött ki, csak a fejemet tudtam rázni. Amikor
végleg betelik nálam a pohár, felkapom a mellettem álló asztalon lévő barna
üvegcsét, és az egészet Hidrogén arcába löttyintem, amitől hangosan sikítva az
arca elé kapja a kezét.
Itt
megszakad az álom, zihálva ülök fel az ágyamba. A szívverésem olyan hangos,
hogy szinte már a fülemben hallom.
– Na, végre, hogy felkeltél – közli Violet, aki
kényelmesen ül a székemben, lábait az íróasztalomon pihenteti. – Egyfolytában
azt nyöszörögted, hogy „Fogd be, ribanc”. Öröm volt hallgatni – mosolyog
szemtelenül. Valamilyen napilapot olvas, de hamar leteszi, és felém fordul a
székkel együtt.
– Rosszat álmodtam – motyogom.
Tegnap este
nem sokkal azután lefeküdtem aludni, hogy hazaértünk, mégis nyúzottnak és
kialvatlannak érzem most magam. Biztos azért, mert „rémálmaim” voltak. Mondjuk,
nem féltem, de ha Hidrogén szerepel akárkinek az álmában, az már jó nem lehet.
