2018. április 14., szombat

20. fejezet

Szívesen köszönnék, de fogalmam sincs, hogy maradt-e még valaki a blogon. Mindenesetre, megírtam az új részt, gondoltam, közzé teszem, max. nem olvassa el senki. :) (Az esetleges hibákért elnézést, nem ellenőrizte a bétám.)

Aki igen, annak pedig jó olvasást. 

20.
            A világ öt elemből áll (...): Föld, levegő, tűz, víz és süket duma.
Lawrence Sanders
Azt hiszem, még sosem mentem el titokban éjszaka. Úgy döntök, hogy nem szólok senkinek, hogy átmegyek Matthez. Elvégre nem tizennégy éves vagyok. Emlékszem, régebben – na jó, nem is olyan régen – Violet minden este eljárt itthonról úgy, hogy nem is tudtunk róla. Csak akkor bukott le, amikor reggel nem ért vissza időben, és Nagyi üresen találta az ágyát. Ilyenkor egy kisebb pánikroham tört rá, de szerencsére pár óra múlva megjelent a húgom. Aki képes volt elmenni a piacra vagy egy közértbe, hogy hozzon pár szem almát, és azt hazudja, hogy csak leugrott egy kis friss gyümölcsért. Nagyiék persze elhitték. Engem nem tudott átverni. Mindig észrevettem, hogy ugyanaz a ruha van rajta, amiben előző nap volt, a sminkje pedig teljesen el volt kenődve.